Szakítás

3.2.2.1.
Az eső légyként röpköd, 
de nem száll le a földre.
Arcunk vértől csatakos,
lábunk homokba szánt.

3.4.3.2.
Egyetlen lámpa szórja a sötétet.
A Nap nem tud róla,
a Föld másik felén tartózkodik, 
a sötétben.

3.6.2.5.
Virágba szúrt gombostűk.
Ötmillió darab gombostű 
a réten, minden virágban egy. 
A nyomába indulok, 
de azóta beérett a termés.

4.2.2.4.
A tizenkét emeletes 
lakótelepi lépcsőház
bejárati ajtaja fölé 
egy akasztófakötelet
csomóztak. Három éve.
Azóta mindenki a hurok
alatt közlekedik,
vagy félrehajtja a fejét.

4.2.2.5.
Az egyik róka szemében
egy folt, amelyen át
bejut a fény. 
De nincs is másik róka.

4.6.2.6.
A szégyen, ahogy lassan
elgörbült, és a kanál, 
amely mindet megette.
Hajnalban éhezem, 
de a fékek behúzva
hevernek kétoldalt.

5.2.2.7.
Egy félszemű macska,
amelyből ki-
és amelybe belelátni,
nem fog egyszerre
kint is, bent is 
egeret,
csak középen.

6.1.3.8.
A strandon
meztelen testek között
számolom a fűszálakat.
Négykézláb, lassan haladtam előre.
Minden héten újrakezdtem, 
hogy ellenőrizzem magam.

8.5.2.9.
A levelek alól
küldd el 
a fát.
Így jól van.
Most már
maradok.